|
 City: Budapest  Instruments: flute |
|
Blog
Most pedig bepillantunk David Chu műhelyébe és áttekintjük a teljes fa fuvolafej-repertoárt. Készítőjükkel magyarul és angolul is készítettem interjút - előbbi a néhai Fuvolásújság-ban jelent meg, utóbbi a British Flute Magazine-ban és bővebb, mint a magyar verzió. Hamarosan ezt is ki fogom tenni, mert ez a változat még soha sem lett publikálva magyarul. Valószínűleg napvilágot lát majd egy olyan fejezet is, amelyben a fa fejek és fuvolák kezeléséhez ad útmutatást; ez az anyag is David Chu oldaláról kerül átültetésre, és nem tudok róla, hogy léteze ilyen magyarul. Lesznek hangminták - az itt következő anyagban említett Trevor Wye cd-ről a d’amoure fuvolákkal kapcsoltban - , valamint hivatkozni fogunk a megfelelő helyen egy korábbi, e témába vágó posztunkra. Érdemes lesz tehát a következő napokban ide látogatni. Tehát - ahogy itt megszokhatták az Olvasók - annyira messze megyünk a témában amennyire csak lehetséges. Mindezt azért, mert az általam is kultivált fuvolafejek készítője munkáinak minősége okán ezt megérdemlik. Mr.Chu fejei nálam elérhetőek, és már eddig is sokan meggyőződhettek minőségükről. Nálunk egyelőre elképzelhetetlen - az ami máshol már szokás - , hogy egy zenekari művész fa fejen játszon mondjuk egy Mozart vagy Haydn darabot, de kamara vagy szóló fuvolázás alkalmával bőven akad lehetőség használatukra. Nézzük hát miről is van szó?
Ingyenes kipróbálási lehetőség:
Kézzel készült fa fuvolafejek
- David Chu - Mindig is szerettem fa fuvolán játszani. Éveken át tartó elmélkedés és sok fafuvolával szerzett tapasztalataim után realizáltam saját elképzeléseimet. Jelenlegi fuvolafejeim személyes tapasztalataim reflexiói, és tükröződik rajtuk sok kiválló fuvolás barátom és hangszerépítő társaim befolyása is. A két kedvenc fuvolaépítőm - Louis Lot és Rudall Carte - kizárólag grenadilfát (African blackwood) és kókuszfát használtak. A reneszánsz és barokk fafúvós hangszerkészítők széles skálán válogattak, mint a kókusz, a rózsafa, és a puha fák, mint a körte és a juhar. Termékeim grenadilfából, kókuszfából és cocobolo-ból, puszpángból, mapanifából, tulipánfából, mahagóniból, olívafából és bocote-ból készülnek. Ezek a fuvolafejek nem csak szép küllemük miatt megnyerőek, hanem akusztikai és ergonómiai tulajdonságaik is egyediek. Minden fuvolafejem kézzel készül és valamennyi egyedi darab.
A grenadilfa (Dalbergia melanoxylon), egy klasszikus anyagválasztás Böhm-fuvola készítéséhez. Ez egy nagyon sűrű fa, amit könnyű faragni, vágni alakítani. Szerkezetéből adódóan nagyon könnyű csiszolással sima felületet elérni. Csillogó felületet ad neki a használója kezéről természetes módon rákerülő olaj. A grenadilfa árnyalatai a feketétől egészen a sötét csokoládébarnáig terjednek. A hangja erős, rezonáns, és meleg, a magas regiszterben sem vékony, és általában van egy mély karatere.
A fenti két fej grenaditfából készült, a felső a szokásos vékony modell, míg az alsó extra vékony, amelynek átlagos falvastagsága 1/16 inch. A szájrész nem ragasztott, hanem egyazon anyagból került kifaragásra, mint a test. Az extra-vékony fej hangja brilliáns, és tiszta, a játékosnak azt az érzetet kelti mintha ezüst fuvolán játszana, de egy új dimenzióval, amely a modern ezüst fuvolafejeken nem elérhető.
A Cocobolo (Dalbergia retusa) sűrű fa Közép-Amerikából. A narancssárga színű fában jellegzetes fekete egyenes vagy hullámos vonalak futnak. A fa színe idővel sötétebb lesz. Ez egy gyönyörű fa és elkészültekor tükör szerűen csillog. Fája magas páratartalom esetén is stabil. Úgy találom, hogy a cococbolo még csillogóbb, mint a grenadilfa. A megszólaltatása is könnyed a fa anyaga miatt.
A kókuszfa (Brya ebenus) egy nagyon sűrű trópusi keményfa. Nyugat-Indiából érkezik és csak nagyon korlátozottan lehet hozzáférni. A hosszabb darabok teljes fuvola elkészítésére is alkalmasak lennének, de lehetetlen ilyet beszerezni. A színe barnás fekete, amely egyre sötétebb lesz a használat folyamán. Louis Lot és Rudall Carte sok fuvolát készített ebből a fából, amelyek nagyon keresettek ma a gyűjtők és a fuvolások körében is. A kókuszfa nagyon sűrű, de könnyebb mint a grenadilfa, így páratlan egyensúlyban vannak a fuvolafej tulajdonságai, ami a melegséget, erőt, megszólaltatási sebességet, simaságot és a hangszín variációkat illeti.
Az Európai puszpángot (Buxus sempervirens) néhány évszázada már fuvolakészítésre használják. Ez a fa nem olyan sűrű és kemény, mint a grenadilfa, és nagyon finom szemcseszerkezete van. A könnyebb anyag lehetővé teszi a lágyabb hang elérését, meglepő vivúerúvel. Természete színe a halvány sárga, sötét vonalakkal. Hagyományosan savas festést használnak, hogy a fát egységes színűvé tegyék, a narancssárgától a sötétbarnáig. Én inkább szeretem megtartani natúr küllemét.
A barokk fuvolásoknak terveztem egy szájrész nélküli modellt, kissé ovális befúvó nyílással és barokkos dugóval. Ez a fej megszokott érzést biztosít a fuvolásnak, amikor a a Böhm-fuvolát és a barokk fuvolát váltogatja. A barokk fuvolatechnika és kifejezésmód könnyedén és eredményesen alkalmazható a modern fuvolával. Néhány fuvolás ezt a modellt a könnyű és gyors artikulációja miatt kedveli, amikor nagy intervallumokat kell játszani gyors tempóban.
A rózsaszín elefántcsontfa (Berchemia zeyheri) egy ritka Dél afrikai fafajta. Ez egy nagyon kemény és sűrű fa. A színskála a halvány rózsaszíntől a sötét rózsaszínig terjed, és idővel még sötétebb lesz. Polírozni szokták, de én jobban kedvelem a selyemmel történő végső kezelést. Ezüst fuvolán használva látványa nagyon megkapó. Fókuszált, átható hangja van, és könnyen alkalmazkodik ha más hangszerekkel kell együtt játszani.
A Brazil királyfa (dalbergia cearencis) egy csodálatos barna fa, lila árnyalatú, finom sötét csíkokkal. A rózsafa félék családjába tartozik. Nem olyan sűrű, mint a grenadilfa, de könnyű, brilliáns hangot eredményez.
A mopani (Colophospermum mopane) nagyon kemény és nehéz fa , amely Afrikában honos. A színe vörösesbarna, vékony, sötét erekkel tarkított, amelyek idővel még sötétebbek lesznek. A fejnek nagy és lenyűgöző hangja van.
A tulipánfa (Dalbergia frutescens), Braziliából való, jellegzetessége, hogy különféle rózsaszínű csíkok futnak egy világos sárgás háttéren. Frissen vágva parfümillatú. A hangja lágy még is fókuszált, a buxusfa alternatívája lehet. Külleme gyönyörű fa fuvolafej készítéshez.
A Hegyi Mahagóni (Cercocarpus) az Egyesült Államok nyugati részéről való. Csak kevés őshonos fafajta található az Államokban, amelyek megfelelnek a fuvolafej készítés követelményeinek. Fuvolafejnek való alkalmasabb darabokat az idősebb fákból nyerhetőek. Ezek értékesnek és ritkának számítanak. A fa színe meleg sötét barna és nagyon vonzó; nagyon hasonló a szokásos mahaónihoz, de a kettőnek nincs köze egymáshoz. A hangja nagyon hajlékony és színes.
A Bocote (Cordia elaeagnoides), Közép Amerikából egy igen látványos fafajta, sok kontrasztáló sötét és világos, egyenes, sűrűn elhelyezkedő vonal tagolja a felszínét. Csillogó és erőteljes a hangja. A sűrűsége kicsit nagyobb, mint a buxszusfáé; nagyon rezonáns fa.
A Nyugati Myall (Acacia papyrocarpa), Ausztráliából származik és egyike azon ritka fafajtáknak, amelyek olyan sűrűek és nehezek, mint a grenadilfa és a mopénfa. De még nem láttam, hogy fúvós hangszer készítésére használták volna. A sötét barna színt fekete foltok teszik gyönyörűvé, és olajos természete ellenállóvá teszi a párával szemben. Hangja nagyon sötét, de csillogó is tud lenni, ha arra van szükség. Fa fuvolafejeim kialakítása igen egyszerű: készítek egy kúp alakú csövet, amely jól tud együtt működni a befúvónyílással, és a kényelmes szájrésszel, amely a megfelelő helyre irányítja a levegőt. A cső geometriája és a befúvónyílás határozzák meg a fej karakterisztikáját. A fa anyaga szintén hatással van finom módon a fuvolafej identitására. A kívánt hang a befújónyílás kézi kialakítása által jön létre. A hang lassanként alakul ki az apránként végzett alakítás folyamán. Elsőbbséget élveznek azok a tulajdonságok, amelyek a megszólaltatás könnyedségét és a hang karakterét alakítják.
Két fő fajtája van az általam készített befúvónyílásoknak: szögletes (felül), és kissé ovális (lent). A szögletes befúvónyílás csillogóbb hangot eredményez, és néhány játékos számára könnyebben kontrollálható. Az ovális nyílás inkább puha és fa-szerű hangot ad, belsőséges érzést kelt. Bach és Händel művelihez gyakran az oválisat választom. Louis Lot ezüstfuvoláinak befúvónyílását is alapul veszem az általam készített fa fejeknél. A fenti fejek egyszerű dugókkal vannak felszerelve.
Itt fent díszítet dugókat láthatunk. A fafajták jobbról kezdve az óramutató járásának megfelelően: grenadilfa, rózsaszín elefántcsontfa, grenadilla, mopani, cocobolo, buxusfa. Eleféntcsont és elefántcsont imitáció szintén elérhetoek. A fejek csatlakozása ezüstből készül, vastagságuk 0.014 vagy 0.016. A fejhez speciális ragasztóval van rögzítve. Nagy örömömet nyerem abban, hogy különféle, dekoratív kivitelű dugókat készítek. A fa fuvolafejeim súlya körülbelül megegyezik az ezüst fuvolafejek súlyával. Azoknak, akik fa fuvolán szeretnék használni a fejeimet speciális csatlakozást ajánlok, hogy megkönnyítsék a fej és a test összekapcsolását.
A fenti képen egyik cocobolo fuvolafejem látható egy fa grenaditfa Louis Lot fuvolához csatlakoztatva.
Ez a fa altfuvolafej. Az altfuvola hangját erőteljessé teszi. Nagyszerű darab Schubert “Arpeggione” Szonátája, amelyet átírtam, és az éedeklodoknek elküldök. Szintén készítek fe fejeket basszus, flute d’amore-ra és piccolo-ra is.
Ez egy grenaditfa fej szájrész nélkül. Ez egy kicsit nehezebb, mint a vékonyfalú szájrésszel ellátott fej , ésa hangja kissé sötétebb, inkább fa-szerűbb. Az ilyen típsusok elkészítése nagy kihívás, mert meg kell találni a külső görbület és a falvastagság közötti sajátos kapcsolatot. A nagy átmérő magasabb falat eredményez a befúvónyílásnál, ami kényelemtlen lehet a játékosnak, amikor az állára helyezi. A csökkentett görbület meredekebb elülső fallal járna, ami kisebb felületet jelentene a légáramlás számára. A szájrész nélküli modell esetében számos módja van, hogy ellenörzés alatt tartsuk ezeket a változókat, néhányuk elegánsabb, mint a többi. Az egyik lehetőség az excenrikus furat:
A belső furat nem koncentrikus a külső átmérővel. A maximális eltérés a fej végén van, míg a lábrész, ahol a fej a fuvola többi részéhez illeszkedik a furat koncentrikus. A szájrész nélküli fafej megőrzi a barokk fuvola megjelenését, akár csak egy régi Haynes vagy Louis Lot fafuvoláknál láthatjuk.
Elefántcsont és elefántcsont imitáció
A zongora fekete és fehér billentyűinek látványát mindig megfelelőnek találom tiszta egyszerűsége miatt. A grenaditfa elefántcsont utánzatú dugóval és csatlakozással ugyan azt vizuális élményt kelti, mint ébenfa-elefántcsont Quantz fuvolája, amely a klasszikus arányok és kontrasztok tanulmánya. Ha ezüst fuvolára helyezzük fel a hatás gyönyörű, és egyfajta retro feeling-et ad. Ezen a képen a csatlakozás csak könnyen eltávolítható díszítés, hogy elfedje az eredeti ezüstöt.
Ugyan ez a fej egy fa Louis Lot fuvolával látható, amelynél a csatlakozás elefántcsont utánzat. A vizuális eredmény igen kellemes. A másik fej Hegyi Mahagóniból készült, és egy Arista ezüst fuvolán látható. Mindkét fej extra vékony. és meglehetősen eltérő tulajdonságokat mutatnak amikor különféle fuvolákhoz csatlakoztatjuk.
Itt egy kis darab elefántcsont került a beillesztésre a fej fúvó élébe egy grenaditfa fejen, és hasonlóan a shakuhachi-hoz megszokott a bivalyszarvkürt esetében is. Az elefántcsont kicsit keményebb, mint a grenadilfa azért a hang karakterisztikája kissé eltérő, talán még fokuszáltabb, és finomabb magas piano passzázsok esetében. Finom és tiszta a megszólaltathatósága, míg a hangnak jelentős mélysége és magja a grenadilfa miatt; ragyogás és szilárdság együtt.
Elefántcsont beillesztés a teljes befúvónyílásban - a teljes torkolat egyetlen darab elefántcsontból van.
Elefántcsont szájrészt láthatunk egy Louis Lot fuvolán elefántcsont dugóval - lenyűgöző kombináció. Az elefántcsont sűrűsége kicsit nagyobb, mint a grenadlláé - 1.7 / 1.8 körül, ellentétben a grenadilfa 1.3 sűrűségével. A fej egyensúlya nem változik. Másfelől, a nagy elefántcsont dugó hatással lesz a hangszer egyensúlyára, ugyan úgy, ahogy Hotteterre híres fuvoláján a túlméretezett dugó.
Fa és bambusz altfuvola fejek
Nagyon szeretem az altfuvola (G hangolású) hangját. Gyakran használják kamarazenében és a jazzben. A Böhm & Mendler készített altfuvolát fa fejjel. Úgy találtam, hogy a fa és bambusz fejek segítenek lágyítani a modern altfuvola hangját, amely egyre inkább a csillogó hangideál felé tendál. A fa segíti a második oktávot is, és kevésbé “levegős” tőle a hang, inkább fókuszáltabb, valamint további lehetőségeket kínál a dinamika és a hangszín t tekintve. Kísérleteket végeztem a falvastagságot illetően, és úgy tűnt, hogy a vékonyabb fal lágyabb hangot eredményez. A vastagság nincs hatással a megszólaltatás gyorsaságára. Ezután azzal fogok kísérletezni, hogy drasztikusan megváltoztattam a fej alakját. Sütőtök alakra gondolok…
A fenti képen az alábbi sorrendben láthatjuk az altfuvola fejeket, felülről lefelé:
Flute d’amoure fejek
A képen látható középső buxusfa fej flute d’amore-hoz készült. Egy kicsit nagyobb, mint a szokásos fuvola feje (lent), de kisebb a felül látható grenadilla altfuvola fejnél. A flute d’amore-t nem ismerik igazán. Hangolása Bé és Á is lehet; hangja az altfuvola és a szokásos fuvola tulajdonságaival is rendelkezik. Úgy találom, hogy inkább a normál fuvolához áll közelebb, és nagyszerű vokalitása van, amelyet, de ugyan akkor oly nehéz elérni és oly kívánatos lenne normál fuvolán is. Ellentétben az altfuvolával mind a 3 teljes oktáv elérhető a flute d’amore-on kompromisszum nélkül. A mély hangjai erősek és a magas hangokat könnyebb tartani, mint a normál fuvolán. A három regiszter nagyon kiegyenlített különösen az artikuláció és a hangerő tekintetében. Trevor Wye egyik CD-jén hallatunk flute d’amore-. Sok jazzfuvolás is használja éneklő karaktere miatt. Készítettem egy Beethoven vonósnégyes átiratot 2 fuvolára, flute d’amore-ra, és altfuvolára. A flute d’amore a brácsa szerepét veszi át. Nagyon kényelmesen megszólaltatható a hangszer mély regisztere, míg a normál fuvolán ez néha erőszakoltnak tűnik.
Djalma-Julliot fuvola Az egyik legkorábbi Böhm rendszerű flute d’amore-t Djalma-Julliot készítette. Maga Gaubert játszott rajta az 1900-as Párizsi Világkiállításon. Csak ezüst érmet kapott, mert abban az évben Louis Lot és Bonneville mindketten arany érmet nyertek hangszereikkel. Annak ellenére, hogy sok fuvolát gyártanak nagyon ritkán találkozhatunk Djalma-Julliot fuvolával.
Basszusfuvolafej fából A basszusfuvola hangja nagyon vivős tud vinni. A képen egy mopani basszusfuvolafej látható egy Artley Ogilvie modellen. A konvencionális (bajusz nélküli) szájrész jól illeszkedik az játékos állához és olyan érzést kölcsönöz, mintha normál fuvolán, vagy altfuvolán játszana. A súlya sokkal kisebb, mint az eredeti fém fejé. Thomas Ogilvie 1962ben szabadalmaztatta találmányát. Az egész hangszeren elegáns tüske nélküli mechanikát használt, amely a modern fuvolák mechanikáját előlegezi meg. Trillabillentyűk nincsenek. A keskeny furat lehetővé teszi a 3 oktáv használatát. Thomas Ogilvie volt a tulajdonosa három két számjegyű Powell fuvolának is amelyek a huszas évek végén készültek.
|
||
